A település nevének első ismert okleveles említése 1398-ból való. Bizonyos, hogy a nevet 1456-ban is általánosan használták, mert egy oklevél így ír: „Az aradi káptalan bizonyítja, hogy néhai Maróthy László bán fiait – Lászlót és Mátét – beiktatta az Ajtóst Keresztélyné által elzálogosított Zaránd megyei Kégyós birtokba.” Egy későbbi, egy emberöltővel ezután keletkezett okirat a települést már nem Zaránd, hanem Békés megye területére helyezi.
Újkígyós történetét valójában csak 1814-es alapításától számíthatjuk. A kígyósi birtok 1798-ban került a Wenckheim család tulajdonába. A terület még ekkor is magán viselte a korábbi hadakozások nyomait. Elvadult puszták, mocsarak, itt-ott a régi élet rommá vált emlékei. A török és német dúlásokat csodálatos módon vészelte át Szeged katolikus népe. A békés évtizedekben virágzó, sűrűn lakott vidékké vált. Innen próbált tehát gróf Wenckheim József Antal szerződéssel száz dohánykertész családot idetelepíteni. „Alább írt mai napon az alább írt és mások nevében is megbízott személyeknek a Kígyósi pusztának egy darab részit – írja a gróf a szerződés bevezetőjében – nevezetesen 3500 jugerumokat (holdakat) 1100 négyszögölével számítván árendába adok és adtam a következő módon és feltételek alatt…” A tizenhárom pontból álló szerződés tartalmát a telepesek képviselői is elfogadták, s mint írták: „a feltételekre mi is reá állunk és azokat szoros megtartására magunkat szentül kötelezzük a több társaink nevében is…” A szent kötelességet vállaló egykori bérlők leszármazottai lakják mindmáig a települést.