Újkígyós a Körösök és a Maros között, Békés megyében Békéscsabától délnyugatra 17 km-re, Gyulától nagyjából nyugatra 26 km-re található. Újkígyós település határai belesimulnak a Békési-hát kistáj egységes szintjébe. Az alacsony, ármentes síkságon elterülő település terepszintje 88-104 m magasságon helyezkedik el. A határ egyöntetű , sík jellegét csak azok a homokdűnék ontják meg – a nagyobb magasságú (94-104 m) területek fedőrétegét képezve –, amelyek a Körösök, vagy (régebbi származásukból eredően) az egykori „Ős-Maros” hordalék felhalmozó tevékenységéből erednek. A település legmagasabb pontjai közé tartoznak a Járás, a Sas, a Fekete és a Csordás névvel illetett nevezetesebb homokhalmok. Ezen a területen különösen intenzív volt a folyók, különösen a Maros feltöltő tevékenysége. Ennek következtében a felszín közeli rétegekben durva homokos, néhol kavicsos üledék található. A helyi éghajlata átmenetet képez a meleg és mérsékelten meleg, ill. száraz és mérsékelten száraz kategória között. Újkígyósra a meleg nyarú, száraz, illetve mérsékelten száraz klíma a jellemző.

Mivel a település nagy kiterjedésű síkságon fekszik, ezért növény- és illatvilága ennek megfelelően alakult ki. A település egyik természetvédelmi szempontból különösen értékes területe a Körös–Maros Nemzeti Parkhoz tartozik (ez a korábbi Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet). Ezek a területek részben szikesek, csak legeltetésre használhatók. A vizsgált területen fekszik a mikrodomborzati formákkal szabdalt – Körös-Maros Nemzeti Park törzsterületeként nyilvántartott – Kígyósi–puszta egy darabkája. A szikpadkák, a szikerek, a sziklapályok, valamint a szikes laposok és az Ős-Maros medermaradványai, mind természeti értéket képező földtani alakulatok, melyek az északi és a déli területeket összehasonlítva, akár három méteres szintkülönbséget is eredményezhetnek. A legmagasabb felszíni alakzatot a természeti és kultúrtörténeti szempontból is jelentős kurgánok képviselik.